Darvas Gábor (1911-1985)

Darvas Gábor

1911-ben született a kelet-magyarországi Szatmárnémetiben. Családjával 1918-ban Budapestre költözött, ott végezte gimnáziumi és főiskolai tanulmányait.

Kilencéves korától zongorázni tanult, 1926-tól 1932-ig a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, előbb hangszeres majd zeneszerzői tanszakon (Kodály Zoltán tanítványaként). A harmincas években zenekari szerzeményeit hangversenyen és a Magyar Rádióban mutatták be.

1939-ben külföldre távozott; a második világháború idején Dél-Amerikában élt, egy ideig Erich Kleiber közvetlen munkatársa volt, később cikkeket írt zenei folyóiratok részére.

1948-ban tért vissza Magyarországra, ahol különböző kultúrális intézményeknél működött zenei szakértőként, 1972-ig.

Szerzői tevékenységét 1951-ben újitotta fel; a komponáláson kívül az európai múlt zenei értékeinek feltárásával és közreadásával, feldolgozásával és hangszerelésével valamint szakkönyvek írásával foglalkozott.

1985-ben halt meg Budapesten.